Fájdalomvásárlás

Hogyan károsítja az online tevékenységünk mentális egészségünket

 

Az online jelenlét nagyon vonzó tud lenni, engedi, hogy megalkossuk önmagunk legjobb verzióját, de képes kihozni lényünk legdurvább oldalátt is. A social media az utóbbi időben egy igazi, önbecsülésünket felfaló szörnyeteggé vált… persze, csak akkor, ha megengedjük neki.

Mit is jelent a fájdalomvásárlás?

 Képzeljük el, hogy mi történik ma, ha valakit megcsal a párja? Láttunk már ilyet…Kb.20 éve még hosszasan zokogtunk, bosszút esküdtünk, szidtuk a nálunk sokkal rondább harmadik felet, aztán szép lassan elmúlt valahogy. Ma, ahelyett, hogy igyekeznénk elfeledni, túllépni rajta, kényszeresen kattingatunk, kutatunk a másik fél után, figyeljük, hogy mikor elérhető és akkor vajon mit csinál, milyen tartalmakat oszt meg?Egyrészt így próbáljuk megérteni, hogy mi történt velünk és miért, másrészt továbbra is életünk részeként tartanai azt az embert, aki már nem kér többé belőlünk.

Az elhagyott partnerek ilyenkor digitális önostorozásnak teszi ki magukat, lehetőleg minél több felületen, miközben az exük és a harmadik fél megszállottjává válnak. Egy idő után eljutnak arra a pontra, hogy szükségük lesz ezekre a romboló, negatív érzésekre, mert ha fáj is, de legalább történik valami. Egy újonnan felfedezett fotó, egy új bejegyzés mind ezer és tízezer értelmet kap és mind rettenetesen fáj, de ez is jobb a torokszorító semminél. Ezt a jelenséget nevezik fájdalomvásárlásnak..

És az interneten minden ott van előttünk. A saját életünk bejegyzések és képek formájában, a kettőnk kapcsolatáé és ott van az ex életének új fejezete, ahol már nem minket ölel a fotó kedvéért spontán. Egészen addig nézegetjük, amíg le nem tilt, vagy mi őt, hogy aztán sírva kérjük a feloldást.

És válaszként elkezdjük megszerkeszteni saját nyilvános létezésünket és  bizonygatjuk, hogy boldogok, sikeresek vagyunk és csodásan halad tovább az életünk,stb. Titokban reménykedünk persze, hogy ez vissza fogja hozni szerelmünket és percenként nézzük, vajon lájkolta -e új képünket, amin ’csakazéris’ csízzel mosolygunk. És vajon érti-e az új bejegyzésünket, hogy az csakis neki szól???

 Nehéz megmondani, statisztikailag, hogy az online populációt megfertőzött kényszerbetegség hány százaléka férfi és hány a nő, de talán nem is lényeges. A lényeg, hogy képesek vagyunk-e jó döntést hozni és visszautasítani: fájdalomból egyre többet és többet venni, csak azért, hogy történjen velünk valami…akármi. Ha valami rossz üzlet, akkor ez az.

A cikk eredeti változatát, itt olvashatjátok:

https://screenlifer.com/en/trends/pain-shopping-how-our-online-activity-hurts-mental-health/