MIÉRT PONT A CSÓK?   

           

       Valentin nap környékén különösen megszaporodik a szerelemről írt cikkek száma, elmélkedve e megfejthetetlen, sokszor zavaros, egyszerre hihetetlenül boldog és fájdalmas érzés mibenlétéről. És , ha szerelmesek vagyunk, akkor mi magyarok előszeretettel csókolózunk, de vajon miért?

 Az alábbi, a Feminában 2018-ban megjelent cikk ezt a kérdést boncolgatja.

„A világ kultúráinak fele a csókolózást használja a romantikus érzelmek kifejezésére. Felmerül a kérdés, hogy miért pont az számít romantikusnak, ha a szánkat, ne adj isten a nyelvünket is egymáshoz érintjük – a kutatók szerint az idegrendszerünkhöz és az érzékelésünkhöz van köze, ugyanúgy, ahogy a kézfogásnak is.

Nem mindenki csókolózással mutatja ki a romantikus és szexuális érzelmeit: a világ kultúráinak nagyjából fele használja ezt a módszert, a másik fele feleslegesnek, sőt, egészen gusztustalannak tartja a dolgot. És ha belegondolunk, valóban nem túl indokolt a szánkat egy másikéhoz nyomni, és még a nyelvünket is átdugni – hiszen rengeteg betegséget kaphatunk el tőle, a legártalmatlanabbaktól  kezdve a legkomolyabbakig. Akkor vajon honnan jöhet ez a nagyon furcsa szokás?

A kutatók szerint nem feltétlenül csak pszichológiai, hanem inkább biológiai okai vannak annak, hogy pont a csókolózással mutatjuk ki a romantikus érzelmeinket. Akár összeérinthetnénk a homlokunkat, vagy egymáshoz kocogtathatnánk a könyökünket is ,de mégis a szánkat nyomjuk egymáshoz, méghozzá azért, mert ez az egyik olyan testrészünk, ami a legrészletesebben tud érzékelni. És a kulcs itt a részletességen van: nem mindegy ugyanis, hogy mennyire dolgoztatja meg az agyunkat egy-egy érintés.

Hogy ez mit jelent? Az agyunk úgynevezett szomatoszenzoros kérgében érintésre aktiválódnak a neuronok, méghozzá nem egyforma mértékben. A testünk különböző területei másképpen aktiválják ezeket a neuronokat, és akadnak olyan részeink is, amelyek érzékenyebbek, mint mások. Az ujjbegyek például az agyszövet sokkal nagyobb részét ingerlik, mint az egész törzsünk – tehát az ujjbegyeink sokkal érzékenyebbek. Ugyanez a helyzet az ajkainkkal és a nyelvünkkel is.

Próbáljátok ki!

Futtassátok végig a felső ajkatokat az alsó fogsorotok tetején, majd tegyetek ugyanígy az alkarotok bőrével is! Az ajkaitokkal a fogak sokkal több részletét érzékelitek, mint az alkarotokkal, és ennek van köze ahhoz is, hogy nem az alkarunk összedörzsölésével fejezzük ki, mit érzünk a szerelmünk iránt. Ha a szomatoszenzoros agyszövetünk nagyobb részét ingereljük egy testrészünkkel, akkor részletesebben vagyunk képesek érzékelni a különböző felületeket.

Létezik egyébként egy testtérkép, amely az agyszövetek aktivitásának aránya alapján rajzolja meg az emberi testet: ezt a szakértők homonkulusznak nevezik, ami gyakorlatilag annyit takar, hogy a szomatoszenzoros kéreg szerint pontosan hogy is nézne ki a testünk. A látvány elég torz, de nagyon jól megmutatja, hogy mely testrészeink stimulálják a leginkább az agyszövetet. Az ajkaink, a nyelvünk és az ujjaink különösen nagyok az ábrázoláson, mert ezek azok a testrészeink, amelyek a legérzékenyebbek.

Valójában tehát nem is a szokások, hanem ez a biológiai sajátosság tehet arról, hogy csókolózunk – és ez az, amiért a másik kezét is fogjuk, hiszen az ujjainkkal szintén részletesebben érzékelünk, mint a legtöbb testrészünkkel.”

Remélem, ez a némiképp kiábrándító magyarázat nem veszi el a kedveteket a csókolózástól! Tegyétek minél gyakrabban - akármi is az oka- nem lebecsülve immunerősítő szerepét, amire így a pandémiás időszakban különösen szükségünk van. Ne feledjétek:szerelemmel kombinálva fejti ki legjobban hatását!!!

 

Ismétlés a tudás anyja

0

A legtöbb diák számára az ismétlés – mondjuk dolgozat, vizsga előtt – arról szól, hogy újra átolvassa az anyagot.

(Ideális esetben már találkozott vele, netalántán megtanulta)

  Egyszer vagy többször, a rendelkezésre álló időtől függően.
Sok tanulmány bizonyítja, hogy ez az egyik legrosszabb módja annak, hogy  a tudás valóban mélyen a diák fejébe vándoroljon.
És most nézzük milyen hatékony alternatívái vannak az újraolvasásnak.

 

Mi történik akkor, ha többszöri olvasással próbálsz tanulni, ismételni?

A szöveg első olvasásakor (ha jól odafigyelsz), egy csomó új információval találkozol, tudod követni a gondolatmentetet, megérted az összefüggéseket. Második olvasáskor viszont ott van az az érzés, hogy “ezt is tudom”, “azt is tudom”, hiszen minden ismerősnek tűnik. Így építi föl az ember azt a hamis illúziót, hogy hiszen ő tudja az anyagot. Viszont felismerni és megérteni valamit teljesen más, mint stabilan tudni valamit.

Lehet, hogy a másnapi dolgozatra még tudod az anyagot, akár jó jegyet is kaphatsz, de az biztos, hogy nem mélyül el a tudás és hosszú távon problémáid adódhatnak.

De ha nem az újraolvasás a jó módszer, akkor mi az?  Lássuk,

mit tehetsz az újraolvasás helyett:

1. Kérdezz, kérdezz, kérdezz!

Akár saját kérdéseket teszel fel a leckével kapcsolatban, amit tanulsz, akár a tankönyvben, a fejezet végén lévő kérdésekre próbálasz meg válaszolni, mindenképpen aktív részese leszel a tanulásnak. Az igazi tanulás pedig akkor történik, amikor a fejedből próbálod meg előhúzni a tudást. Mikor megerőlteted az agyad, akkor kerül a tudás egyre mélyebbre.

Amikor te magad teszel fel kérdéseket, használj sokféle kérdőszót: Miért tört ki az ókori görög háború? Hogyan lehet jellemezni a békák egyedfejlődését? Mely országok tagja a NATO-nak? Mi Magyarország legmagasabb pontja? Kik az impresszionisták? Hol a magyar őshaza? stb.  Próbálj meg úgy kérdezni, ahogy szerinted egy tanár tenné egy dolgozatban. És természetesen utána válaszold is meg a kérdéseket. Ha megszokod, hogy otthon így tanulsz, nem sok meglepetés ér majd a suliban dolgozatoknál. 

2. Az újonnan tanult dolgokat kapcsold a már fejedben lévő tudáshoz

A magolás, azaz értelem nélkül való tanulás az, ami a világon a legfeleslegesebb dolog. Az erre fordított időt inkább szánd alvásra vagy szórakozásra. Ha ugyanis valami teljesen új dolgot tanulsz, amiről még sosem hallottál, és nem tudod semmihez sem kapcsolni a fejedben lévő tudásodhoz, akkor az hosszú távon soha nem fog megmaradni. Eltűnik a süllyesztőben. Ha viszont hozzá tudod kötni számodra ismerős dolgokhoz, akkor meg tud “kapaszkodni” az új tudás valamiben. Sőt, minél több mindenhez tudod kapcsolni, annál könnyebben és biztosabban marad meg.

Például a hanghullámok terjedéséről tanulsz, de nehezen tudod értelmezni, akkor gondolj egy vízbe dobott kőre. Nyilván, azt érted, hiszen láttad már, hogyan ver hullámokat a kavics, és azok hogyan halnak el egy idő után, így könnyebben meg tudod érteni a hanghullámokat is. 

3. Rajzolj, vázlatolj, jegyzetelj!

A trükk itt is az, hogy aktív részese vagy a tanulásnak. Ha át kell fordítanod az olvasott szöveget rajzzá, ábrává, vázlatponttá, stb, akkor először is meg kell értened a szöveget, ki kell tudnod emelni a kulcsfontosságú információkat, meg kell tudnod emészteni az olvasottakat és a saját szavaiddal (rajzaiddal) le kell tudnod írni. Ez maga a tanulás folyamata.

Természetesen az internet tele van  zseniális infografikákkal, de a lényeg pont abban van, hogy te magad készíted el az átiratot. Mialatt csinálod a vázatodat/rajzodat, addig tanulsz.

 

4. Készíts szókártyákat!

Szókártyákat használni szintén azért hasznos, mert aktív részese leszel a tanulásnak. Amíg megcsinálod, mialatt használod és minden egyes alkalommal, amikor előveszed ismételni  egyre mélyebbre kerül a tudás a fejedben. 

Ami az ismétlést illeti, ha vizsga vagy nagydolgozat előtt állsz, vedd elő azt a paklit, amit az adott anyagrészekből készítettél, keverd össze, és kérdezd ki magad. Arra figyelj, hogy akkor se vedd ki rögtön a kártyát a pakliból, ha egyszer jól tudtál válaszolni rá, mert “ne addig gyakorolj, míg egyszer jól tudod, hanem addig gyakorolj, míg rosszul már nem tudod.”

 5. Helyes időzítés

Ha ismétlésről van szó, nem lehet kihagyni azt a tényezőt sem, hogy mikor ismételj.

Az biztos, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyni nagy butaság. Egyrészt, bármikor közbejöhet valami, ami miatt nem tudsz az utolsó napon tanulni, és lőttek az egésznek. De még ha sikerül is az utolsó pillanatban leülnöd tanulni, az a tudás, amit egyszerre akarsz beszuszakolni az agyadba, biztosan nem lesz maradandó tudás. Szóval ahelyett, hogy egy alkalomra időzítenéd a teljes tanulást, tervezd meg előre, mikor mennyit tanulsz.

Minél inkább széthúzod a tanulást, azaz minél többször kell elővenned, magadban felidézned, miről is tanultál, annál jobban megmarad majd a tudás. Inkább napi tíz perc tanulás két héten át, mint két óra az utolsó napon. Ég és föld a különbség!

Miután megtervezted, melyik nap mennyit fogsz ismételni, ezeken az ismétléses/tanulós alkalmakon már alkalmazhatod a fenti tippeket, azaz használj szókártyákat, írj vázlatot, tegyél fel magadnak kérdéseket, stb.

https://www.mindenmegtanulhato.hu/hogyan-ismetelj/